Frank Zappa: A rock? Zagyva lett!

By János Zoltán

Orient Expressz, 27 November 1992

– A Freak Out és az Absolutely Free megjelenése, tehát a hatvanas évek vége óta figyelem lemezeit, munkásságát. Megítélése szerint mennyiben változott meg a rockműfaj azóta?

– Szinte mindenben, persze negatív értelemben. A korai lendületéből, tehát a lényegéből mára már alig maradt valami. Miért pont a rock ne üzletiesedéit volna el? Zagyva lett. Mindenféle, csak üzleti orientációjú sztárocskák vannak jószerivel a porondon, egy-két évig. Más lett a mérce, olyan alacsonyra helyezték, hogy csak arrébb kell lökni. Meg is teszik, főleg az előadók. Az őket körülvevő business-világ viszont „profi“, csörög is a kassza rendesen.

– Hogyan látja a mai amerikai rockzenei helyzetet?

– Változó, de mindig is haladó volt. Persze az üzleti tényezők elsődlegesek. A video nagyon beleszólt a rockba, de hát ez világjelenség. Európával szemben nálunk több a lehetőség a kísérletezésre, s ez a lényeg, főleg a művészeti produktumok szempontjából.

– Az önről olvasott cikkekben és könyvekben eddig soha nem fedeztem fel, vannak-e kedvencei. Elárulná ezt most nekem?

– Nem nagyon figyelem a „kollégákat“, nem mintha nem érdekelne, de a saját dolgaim jobban izgatnak. De ha nagyon akarja, elmondhatom, a mostaniak közül a ZZ TOP száraz eredetisége és a Meatloaf operettsége. Az is lehet viszont, hogy öt perc múlva mást mondanék. Jean Luc Ponty és Captain Beefheart világa érdekes a számomra.

– Ponty és Beefhart az ön zenekaraiban is dolgozott. Egykori zenésztársaival, tanítványaival tartja a kapcsolatot?

– Nem jellemző. Ők ketten, de még hosszan sorolhatnám a neveket, a maguk zenei útját járják, s ez így természetes.

– Számos lemeze közül melyikre gondol vissza a legszívesebben?

– Mindegyikre. Sokak véleményével ellentétben a koncert és a lemez nekem szent. Igyekszem a tőlem telhető legnagyobb gondossággal elkészíteni a lemezeket és az albumokat. Ha mégis nevén kellene nevezni a gyereket: a Chunga’s Revenge-re és a Weasels Ripped My Flesh-re igen büszke vagyok, de ez sem jelent semmit; odahaza például a Jazz a pokolból, az idei nagylemez, komoly siker.

– Apropó, gyerek. A gyermekei pályafutását befolyásolja az ön rockzenei tevékenysége?

– Ók, ţobbek között, zenével is foglalkoznak, de nemcsak azzal. S hogy ez mennyire tekinthető véglegesnek, arról az ő korukban még korai beszélni. Mindketten szerepeltek már korábbi lemezeimen, de ez nem volt egyéb, mint kiruccanás. Az viszont tény, hogy ők más zenei világot szeretnek. Sunny meglehetősen komoly sikereket ért már el mint grafikus és fotós. Dweezil a gitárt nyűvi naphosszat. ő a jelenleg divatos, nem is tudnám hirtelen megmondani, milyen zenéket kedvel.

– A progresszív rockzene egyik apostolaként emlegetik önt a rockszakmában. Mennyire hat gyermekei zenei ízlésének formálásában?

– Oké, értem, de mi ez az apostol dolog? Ezt mondja majd el néhány amerikai újságírónak vagy méginkább kritikusnak. Nos, nálam a család és a zene két külön világ. Az én zeném meglehetősen távol esik tőlük; a fiamnak, Dweezilnek nem is tetszik. Engem a mai napig csodálattal tölt el a Cage és Varèse muzsikája, azt hiszem, hatottak is a zenémre. A srácoknak manapság nincs ilyen naprakész élményük. Ne kelljen neveket mondanom, kiket tudnak manapság meghallgatni és aztán „meríteni belőlük“.

– Segítené-e a fiának és a lányának a zenei karrierjét – feltéve, ha a zene mellett döntenek – az, hogy apjukat Frank Zappának hívják?

– Ha a zene mellett döntenek, örülnék neki, mivel ez a fajta kifejezésforma valahol a legjobb tükre az egyénnek. A segítséget megkapják, a protekciót nem! Ha a pénzre gondol, ugyanannyit kapnak, mint más, hasonló tinédzser. Tisztában vannak ők is vele, hogy protekcióval csak ideig-óráig tudnának fennmaradni. Ha nem a zene mellett döntenek, az előbb elmondottak ugyanúgy érvényesek. Abban viszont úgy érzem, tudok segíteni, hogy megtalálják és kifejlesszék az egyéniségüket. Amihez jót tenne, ha megismernék az én világomat – vagy, ahogy maga mondta, az én progresszív zenémet, habár ezt nem tartom a legjobb szónak.

– Milyen kifejezést használna helyette?

– Ezt az otthoni és a francia újságírók szokták megkérdezni tőlem. Frank Zappa-zenének hívnám Azt hiszem ez volna a legjobb.

ZOLTÁN JÁNOS

Note. This is a version of the interview published previously in Képes 7, 27 June 1987.